2010. november 15., hétfő

Előszó

Mindenkinek van egy sorsa.Van, hogy jó, van hogy rossz.De az a lényeg, hogy van.
Mint ahogy nekem is van...Volt egy.
Mindössze tizennyolc voltam...Ekkor kezdődött minden.
Mint minden jól nevelt úri kisasszony, abban a korban már férjnél voltam.
Egy gazdag férfi vett feleségül...Én pedig boldog voltam.
Vagyis...Annak mondtam magam.Mígnem...Egy este...
Egy hosszan elnyúlt kártya-partiról tartottam hazafele éjszaka.Amikor az egyik utcában találkoztam a férjemmel és a barátaival.Részegek voltak...Kint...A nyílt utcán, 1933 október tizenhetedikén megerőszakoltak, majd összeverve otthagytak az utcán meghalni.
Carlisle Cullen talált rám, s a maga fajává változtatott.Vámpír lettem...
Senkinek nem kívánom ezt a sorsot.A szenvedést, amit átéltem...S amit átélek nap-mint nap, ahogy az embereket látom az utcán...Boldogan, barátokkal, egy társsal...Életüket élve...

A nevem Rosalie Lilian Hale.És ez az én történetem.Gyere, tarts velem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése